Nehéz évek

Megosztás

Kós Réka előadása Dr Ross Campbell: Nehéz évek c. könyve alapján

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld. 22,6)

A kamaszok változó korban levő GYEREKEK és nem kicsi felnőttek. Ennek megfelelően igénylik a szeretetet, a feltétel nélküli elfogadást és a törődést. Szükségük van védelemre, otthonra, ételre, ruhára, oktatásra, irányításra is. A gondoskodás nem elég, meg kell tanulni a szeretetünket továbbítani a gyerek felé. A gyerek számára tekintély kell legyünk, és szeretetben (higgadtan, önkontrollal) kell fegyelmezni őket szükség esetén.

  1. Az otthon légköre meghatározó. A szülők házassága a gyerek biztonságérzetét befolyásolja. Ha nem jó a szülők kommunikációja, nem tudják megosztani érzéseiket és gondolataikat a szülők egymással akkor a gyerek azt megérzi és kijátssza a szülőket egymás ellen. Ha a szülők nem értenek egyet a nevelési elvekben, akkor a gyerek feladja, hogy a szülei tetszését keresse. A szülők közti jó kapcsolat kialakítása és fenntartása kemény munkát jelent.

A gyerekek igénylik a szülői tekintélyt és iránymutatást. Tehát helytelen ha „jó barátnak” tekintjük gyermekünk és vele osztjuk meg a problémáinkat és tőle várunk vigaszt. Ez utóbbi szerepcsere lesz, és megterheli a gyermeket lelki fejlődése megtörik.

  1. Feltétel nélküli szeretet: A tini egész magatartásával azt kérdi szeretsz-e engem feltételek nélkül. Ez nem könnyű. Szeretnünk kell, bárhogy néz ki, bármilyen előnyös vagy hátrányos tulajdonságai vannak, bárhogyan viselkedik. Ezért tartsuk szem előtt, hogy gyerekek ők is, magatartásuk sokszor idétlen, de ha bosszantó viselkedése ellenére szeretjük, le fogják vetkőzni éretlen szokásaikat. Ha feltétel nélkül szeretjük őket jól fogják érezni magukat a bőrükben, szorongásaikat le tudják küzdeni és megtanulnak uralkodni magukon, míg ha feltételes a szeretetünk akkor elbizonytalanodnak , éretlenek maradnak, alkalmatlannak fogják érezni magukat, úgy gondolják felesleges erőlködni úgyis hiába.

Hogyan szeressünk feltétel nélkül? A szülők beszéd-orientáltak míg a gyerekek viselkedés orientáltak. Úgy kell viselkednünk, hogy érezze azt.

  • Ne csak akkor dicsérjük ha kimagasló eredményeket ér el. A sok dicséret nem árt hanem magabiztossá tesz.

  • Adjunk neki kitüntetett figyelmet

  • szüksége van a szemkontaktusra és a testközelségre.

  • A mi dolgunk, hogy feltöltsük érzelmi tankját, hogy önállósodni, függetlenedni legyen bátorsága.

  • A szülő túl heves reakciója, magánkívüli dühe (főleg ha túl gyakori) megnehezíti, hogy az érzelmi tankját feltöltsük, hogy hozzánk forduljon szükség esetén. S ha megbénul a szülő-gyerek kommunikáció, akkor a társaihoz fog fordulni és hagyja, hogy kihasználják. Ez nem azt jelenti, hogy legyünk elnézőek, hanem hogy fegyelmezéskor tartsunk önkontrollt ( kerüljük a dühkitörést, kiabálást, szidalmazást, önuralmunk elvesztését) Pl. ha büntetjük, akkor a büntetés legyen arányos a hibájával és a legjobb, ha jóvátételt követelünk meg tőle vagy ha az nem lehet akkor tiltsuk el valamitől amit szeret, de ne szabjunk túl nagy árat mert méltatlannak fogja gondolni, vagy úgysem tartatjuk be akkor minek.

  1. Kitűntetett figyelem: Időigényes és nehéz. Sokszor olyankor igénylik, amikor nem érünk rá vagy már fáradtak vagyunk, amikor a hátunk közepére kívánjuk, de ha nemet mondunk, akkor elutasítva érzi magát, nem fogja érezni a feltétlen szeretetet. Forduljunk teljes lényünkkel a gyermek felé, hogy érezze, hogy fontos, értékes a számunkra. Ez döntő az önbecsülése szempontjából.

Mivel minden feladatunkat és kötelességünket 100%-osan teljesíteni nem tudjuk, fel kell állítanunk fontossági sorrendet és annak megfelelően kihasználni az időt. A kamasz évek gyorsan elrepülnek, használjuk ki az alkalmas időt és ne soroljuk a fontossági sorrend végére. Ha azt érzi, hogy nem fontos a számunkra akkor éretlenebb lesz, hiányozni fog az egészséges magabiztosság, visszahúzódó lesz, nehezen barátkozik, hamar feladja a küzdelmet, kiszolgáltatottá teszi, és konfliktushelyzetekben rosszul reagál. A feltétel nélküli figyelem, ha késői életkorban kezdik csak el, akkor is beindíthatja a megtorpant érési folyamatokat, csökkenti a szorongást, javíthat a gyermek önpusztító magatartásán.

Úgy tudjuk a kitűntetett figyelmet biztosítani, ha időt szánunk a négyszemközti beszélgetésre. Ez a legnehezebb! Időt kell pedig szánni arra, hogy minden egyes gyermekkel négyszemközt lehessünk a félbeszakítás veszélye nélkül és egész lényünkkel maradéktalanul figyeljünk rá. Használjunk ki minden percet. Közben alkalmunk van szemkontaktusra és testi közelségre is. Ahogy növekedik a gyermek, úgy kell növelni a rá fordított időt. A kamasznak több időre van szüksége, hogy felengedjen, levetkőzze fokozódó gátlásait és meg tudja osztani az őt nyugtalanító kérdéseket. Ha szófukar zord hangulatban van, akkor ne faggassuk, hanem vigyük el ebédelni ( a leglassúbb kiszolgálású étterembe és húzzuk az időt amivel csak lehet), menjünk el vele kettesben sétálni, kirándulni, pecázni, színházba, vagy játszunk viccelődjünk… Ha csak úgy együtt van a szüleivel felenged és beszélni kezd. Először csak semmiségekről, majd egyre inkább valódi dolgokról. Gyakran másnak a bőrébe rejtve a kellemetlen dolgokat. A beszélgetés kritikus részét úgy időzíti, hogy legyen ideje és lehetősége a menekülésre, ha rosszul reagálnánk. Ha beszélni akar valamiről akkor sokszor nem tudja hol kezdje és felszínes témákat hoz elő (mi történt a suliban, segítséget kér a házifeladatban stb.)Vegyük észre ezeket a jeleket. Gyakran beszélnek olyan dolgokról, amik felbosszantanak, hogy feltérképezzék a hangulatunkat. Uralkodjunk magunkon!!! Általában akkor nyílnak meg, ha azt érzik, hogy nyugi van. (41-42 oldali példa)

Ha megnyílt ne oktassuk ki őket, hanem vezessük rá a megoldásra. A problémamegoldás közben rávezetjük a logikus józan következetes gondolkodásra, ami lehetővé teszi, hogy különbséget tegyen a jó és a rossz között.

  1. A legfájdalmasabb kamaszkori problémák 4 érzés köré csoportosulnak: irigység, bűntudat, harag és depresszió. Ha olyan társával veszik össze, aki fölötte áll akkor irigy lesz társára, ha az alatta van, akkor bűntudata lesz. (harag, depresszió később) Fontos hogy a szülő felismerje melyik érzés nyomasztja gyermekét és magyarázza meg neki a helyzetét, mert akkor megérti, hogy mi történik és miért, könnyebben el tudja dönteni tett-e valami helytelent, és megtanulja, hogyan dolgozza fel ezt és más hasonló eseteket. Ha nem tanulja meg felismerni ezeket az érzéseket könnyen manipulálható lesz saját bűntudata által. Hogy elkerülje az érzelmi zsarolást fontos, hogy felismerje a bűntudattal való manipulálást, tudja, hogy ez az eszköz helytelen és az egyetlen helyes és indokolt reakció erre a harag. Így megtanul önállóan gondolkodni és dönteni.

  2. A gyerekek azt a felnőttet követik a leginkább, akiről úgy érzik, legjobban szeretik őket. Ezért a szemkontaktus és a testközelség legyen napi gyakorlat!

A szemkapcsolat hiánya az énképet rombolja. Aki nem néz mások szemébe, az alacsonyra értékeli önmagát. Ha nem nézünk másra, azt gondolják, hogy nem érdekeljük őket, nem kedveljük őket, míg aki határozottan mások szemébe tud nézni az sikeres lesz. Tanítsuk meg rá kamaszainkat. A szemkontaktus legyen meleg, gyöngéd, kellemes túlzásoktól és mesterkéltségtől mentes. Ha elutasítja, ne erőltessük, hanem legyünk rendelkezésre állóak, akkor beszélgessünk vele ha hajlandó rá.

A testközelség akkor is hatásos, ha gyermekünk mogorva. Könnyedén érintsük meg vállát, hátát, karját észrevétlenül. Alkalmazzuk gyakran rövid ideig. Persze ha igényli, tehetjük hosszabban is. Ha tiltakozik ellene, várjunk addig, míg valami leköti a figyelmét és tegyük meg észrevétlenül. Testközelség más formája lehet a masszírozás, hátvakargatás, ölelés, puszi (ez utóbbiak akkor ha megérkezik-elmegy, díjat nyer, teljesítményt nyújt vagy valami bántja, gondja van és láthatóan kívánja. )

Ha a szemkontaktust és testi közelséget eddig elhanyagoltuk, akkor ne kezdjük egyszerre pótolni, hanem fokozatosan növeljük a napi adagolt. Minél észrevétlenebb a növekedés annál szívesebben fogadja.

  1. A szülő önfegyelme: A kamaszok gyakran változtatják hangulatukat. Ezért ha kétévesek szintjén viselkedik nekünk is úgy kell viszonyulnunk hozzájuk mintha kétévesek lennének, míg ha felnőttként viselkedik mi is úgy álljunk hozzájuk. Ez nagyfokú rugalmasságot kíván tőlünk. Meg kell őriznünk higgadtságunkat, hogy ne veszítsük el sem az irántunk való tiszteletet, sem a bizalmukat, hogy hozzánk fordulhatnak, ha érzelmi tankjukat fel kell tölteni.

A leggyakrabban a depresszió a fáradtság, a szorongás és aggodalom miatt veszítjük el türelmünket. Tűrőképességünket segíti, ha helyesen táplálkozunk (kevés szénhidrát, sok fehérje és rost, no koffein), rendszeresen mozgunk, és rendben van az Istennel való kapcsolatunk. Depresszió ellen az kell, hogy találjunk egyensúlyt az egyedüllét és a társas kapcsolatainkkal töltött időben. Ezek az idők okozzanak felfrissülést.

Ha nem túl gyakran esünk haragba. kérjünk elnézést, de ha dühkitörésünk rendszeres, akkor a „ne haragudj” csak csökkenti a szülő iránti tiszteletet.

  1. A HARAG kezelése: A harag önmagában se nem jó se nem rossz. Érzése természetes. A nehézség az, hogy mihez kezdjünk vele. Sokféleképpen kifejezhető, minél érettebb valaki annál érettebb módon fejezi ki.

    1. passzív-agresszív magatartás: a legveszélyesebb. Ha elfojtják a haragot és nem fejezheti ki a gyerek, akkor olyan magatartásformát alakít ki, amivel bosszantja a szüleit, tanárait, vagy pszichoszomatikus betegségeket okoznak (fejfájás, gyomorfekély, bőrbetegségek) Közvetett, alattomos formában jut vissza a kiváltó személyhez: halogatás, semmittevés, konokság, szándékos sikertelenség, feledékenység, rossz osztályzatok, kábítószer, fiatalkori terhesség vagy öngyilkosság. Olyan mélyen beleivódhat az emberbe, hogy egy életen át tartó szokássá válik, eltorzítja a személyiséget. A HARAGOT TEHÁT NEM ELFOLYTANI KELL HANEM FELOLDANI!

    2. Teljesen kikel magából, dührohamot kap és kárt tesz környezetében, bántalmaz másokat (pl a gyengébbeket)

    3. Dührohamot kap de nem tesz kárt hanem kiabál, káromkodik, vádaskodik, rágalmaz.

    4. Bár kiabál és bántóan viselkedik de csak a haragot kiváltó személlyel szemben

    5. a haragot kiváltó személlyel közöljük fölindulásunkat és vele együtt közösen feloldjuk a konfliktust.

A harag kezelését meg kell tanítani. Mindig csak a következő szintre lépjünk, egyszerre csak egyetlen kifejezésformát javítsunk ki.

Ha nincs jelen az aki felé irányul a harag akkor azt más módon kell levezetni: testmozgás, pihenés, figyelemelterelés, beszélgetés egy érett emberrel. Az aktív ésszerű érvelés is csökkenti a haragot. Soha nem szabad hagyni, hogy felgyűljön, mert akkor nagyobb kárt okoz!

  1. Fegyelmezéstől az önfegyelemig: A kamaszoknak szükségük van vezetésre és irányításra a szüleiktől. Ha nem kapják meg, úgy érzik nem fontosak nekik. Fontos a pozitív hozzáállás: kezdetben szigorúbbak a szabályok, hogy legyen miből engedni. Döntéseinket a logikus gondolkodás kell, hogy megszabja, nem az érzéseink és benyomásaink. A legjobb, ha a szabályok megszegéséért járó szankciók a következmények megtapasztalásából indulnak ki. A büntetés mindig legyen arányban a bűnnel, ha túl szigorú ellenszenvesek leszünk, ha túl laza le fog nézni minket.

Honnan tudjuk, hogy egy buliba merjük-e elengedni a gyermekünket? Érdeklődjünk telefonon, s ha azt érezzük a fogadó szülő örül az érdeklődésünknek az jó jel. Figyeljünk arra is, hogy a gyermekek sokszor elejtenek 1-1 negatív utalást, ha azt akarják hogy ne engedjük el. Legyünk cinkostársak, ha kell. (81-82 oldal)

  1. A serdülőkori depresszió: Nehezen ismerhető fel. Az enyhe depresszió fantáziálásban, ábrándozásban vagy éjszakai álmokban nyilvánul meg. Csak annak tűnik fel aki ismeri a gyermek gondolatvilágát. A mérsékelt depresszió jelei:

    1. Csökkenő koncentrálási képesség

    2. Ábrándozás (többnyire lustaságnak vagy érdektelenségnek gondoljuk hibásan)

    3. Romló tanulmányi eredmények (vigyázat nem feltűnő, fél év alatt lehet hogy csak fél vagy egy jegy)

    4. Unalom: ha csak pár óra max 2 nap akkor még nincs baj de ha ennél hosszabb akkor gond van. Ilyenkor tétlenül fekszik az ágyán, zenét hallgat vagy ábrándozik.

    5. Szomatikus depresszió: fizikai fájdalomról (legtöbbször fejfájás vagy mellkasi fájdalom) panaszkodik

    6. visszahúzódás

Ha a kamasz nem bírja már elviselni a depressziót akkor megpróbálja kifejezni azt a fiúk agresszióval (betöréses lopás) a lányok szexuális partnereik váltogatásával. Gyakori kifejezés még a kábítószerezés vagy öngyilkossági kísérletek (a lányok gyakrabban próbálkoznak, a fiúk pedig sikeresebben hajtják végre).

Orvoslása: Minél hamarabb felismerjük annál hatékonyabban kezelhető. Az enyhe depressziót elköltözés, válás stb válthatja ki amikor is a kamasz egyedül érzi magát és úgy érzi ő nem fontos. Ilyenkor a testi közelség és a szemkontaktus segítségével győzhetjük meg a leginkább arról, hogy fontos nekünk. (Ne hagyjuk el a fiatalt, ha kirepül otthonról, hanem éreztessük vele hogy ő fontos nekünk) Súlyosabb depresszió esetén zavar áll be a gondolkodásmódban: elveszti logikus ésszerű gondolkodási képességét. Ilyenkor orvosi segítségre van szükség. Célszerű tehát megelőzni odafigyeléssel, szeretettel.

  1. Hogyan segítsük gyermekünk értelmi fejlődését? Meg kell tanítani értelmesen, logikusan, világosan gondolkodni, mert anélkül nem lehet rendíthetetlen a hite, vagy erkölcsi értékrendje. Ehhez kell, hogy érzelmileg feltöltött legyen, mert így pozitív érzéseket fog táplálni önmagáról s nem az érzései, hanem a logikus gondolkodása fogja vezérelni. Legyünk készen bármikor megvitatni bármilyen témát, amiről beszélni akar, de ilyenkor ne kritizáljuk, javítsuk, hanem baráti legyen a beszélgetésünk.

  2. Hogyan neveljük hitre kamasz gyermekünket?

A fiatalok mindig a felnőtt nemzedék hangulatát és magatartását tükrözik. A mai fiatalok közönyösek nincs bennük lelkesedés, kezdeményezés, nem bíznak a jövőben. Derűlátásuk hiánya abból fakad, hogy nem örökítjük rájuk az elszántságot, reményt, bátorságot. Sok egyház, kereszténynek mondott média a világvége hirdetésével azt sugallja, hogy fölösleges megoldást keresni a gondjainkra éljünk a mának, mert holnap úgyis meghalunk. Krisztus soha nem a borúlátásra bíztatott, hanem a reménység és öröm üzenetét hirdette. A reménység nem ábránd, hanem annak biztos tudata, hogy Isten ígéretei igazak. A keresztények reménysége nem attól függ, hogy mit tesz velük a világ, hanem hogy ők mit tesznek a világban válaszképpen Isten szeretetére.

A tinik a szüleiktől várják el hogy etikai és erkölcsi értékrenddel lássák el, s hogy ez sikerül-e az két dolgon múlik: a szülőnek van-e valami irányjelzője, valamint hogy a gyermek el tudja-e fogadni szülője értékrendjét (kapott-e elég feltétlen szeretetet)

A tini érzésekre emlékszik vissza, mert gyermek, és nem a tényekre. Ezért sokkal fontosabb hogy milyen légkör van hittanórán, mint az hogy miről esik szó. Ha ott nem értik meg, megalázzák, kritizálják vagy unatkozik akkor a keresztényeket képmutatóknak fogja tartani.

Gyermekeinkkel meg kell osztanunk az Istennel átélt élményeinket: hogyan gondoskodik rólunk, miért imádkozunk, mik a nehézségeink amiben a segítését kérjük, s tudnia kell azt is hogy őt is Isten elé visszük imáinkban. Mutassunk példát a megbocsátásban és a bocsánatkérésben is

  1. Kései kamaszkor

A kirepülés nem történik meg egyik napról a másikra, hanem fokozatosan. Ha kirepült is éreznie kell a támogatásunkat és a biztonságos családi hátteret ahova visszatérhet. Mielőtt hagyjuk kirepülni meg kell győződnünk, hogy képes az önálló életvitelre (mos, főz…), jól gazdálkodik a pénzzel, felelősségvállaló-e, és helyt tud-e állni az élet minden szituációjában.

Céltudatosság és lelkiismeret rendkívül fontos, de akire a maximalizmus túl nagy hatást gyakorol azt meg kell tanítani kikapcsolódni és a személyes kapcsolatok fontosságára, mert könnyen válik depresszióssá, fásulttá, merevvé, búskomorrá idős korára. Ha viszont csak az élvezeteken jár az esze, akkor szankciókkal kell kényszeríteni a képességeihez mért tanulásra. Fontos hogy EGYENSÚLY-ban legyen a kettő.

Párválasztás szempontjából tanítsuk meg arra, hogy figyelje meg, hogy a választottja hogyan bánik az idősekkel, rászorulókkal, őket kiszolgáló emberekkel (pl. pincér), gyerekekkel, szüleivel, rokonaival, barátaival. Mit csinál, ha mérges (az sem jó ha soha nem mérges mert akkor passzív-agresszív vagy sekélyes az érzelmi szintje)? Tud-e logikusan gondolkodni?