A Pesterzsébeti Anyaoltalmazóban jártunk

Megosztás
képkeret

A Pesterzsébeti Anyaoltalmazóban jártunk

 

Már hetek óta nagy izgalommal készültünk  az Anyaoltalmazó Otthonba, ahol önkéntes munkásként egy barkácsolós foglalkozást szerveztünk az ott lakóknak. Nem tudtuk mi vár ránk, ez volt az első alkalom. A parkolóban csak egy rövid imát "rebegtünk" el: Urunk, add, hogy tudjuk közvetíteni azt a szeretetet, amit ránk bíztál!

10 óra előtt pár perccel meg is érkezett egy édesanya, akiről hamarosan kiderült, nagyon szeret alkotni, nagyon örül a lehetőségnek. Amikor pedig 10 -et ütött az óra, elkezdtek áramlani az anyukák, kisebb-nagyobb gyerekek. Huh, vajon elég alapanyagot hoztunk? Az együtt töltött másfél óra talán segített nekik megfeledkezni a mindennapok gondjairól, a beszélgetések talán enyhítették azt a terhet, amelyet hordoznak ezek a létbizonytalanság közelében álló szülők. Mindenesetre a mosolyok, a nevetés és a tény, hogy visszavárnak bennünket, ezt bizonyítják!

De hogy is van ez? Hogyan működnek ezek a dolgok? Nem tudjuk, de a végén úgy érezhettük, mi lettünk gazdagabbak...

j.