Dorkász imaközösség

Megosztás

Azt szokták kérdezni, amikor valaki panaszkodik, hogy nem tud már semmit sem segíteni, hogy a legfontosabb feladatot még el tudod látni? Imádkozni még tudsz? Mi, a gyülekezetünk legidősebb, de még mozgásképes tagjai ezt végezzük hétről hétre: az imádkozás szolgálatát.

A Dorkász Missziói Imaközösségben 8-10 jelenlevő testvér hetenként egyszer közösen imádkozik közös dolgainkért: a Szentlélek ajándékáért könyörgünk az igehirdetők, a gyülekezet szolgálattevői részére. Isten elé visszük gyermekeink hitbeli fejlődését, szüleiket, a baba-mama kört, akik fokozatosan átvették a Dorkász eddigi szolgálatait, a vásár-rendezést, süteménysütést, ádventi koszorúkészítést, ezekben már csak segítőként állunk mellettük. Megemlékezünk a betegekről, szegényekről, hajléktalanokról. És az utóbbi fél évben még a nevünket is megváltoztattuk: a „missziói” szóval egészítettük ki eddigi elnevezésünket, azért, hogy kifejezésre juttassuk, hogy fontos számukra minden ember bekapcsolódása a gyülekezetbe, sőt fontos számunkra az afrikai testvér is: elvállaltuk egy nairobi fiatalember taníttatását évi 36 ezer forint összeadásával. Társaink elvesztése mindig fájdalmas. Legutóbb Szabó Katitól búcsúztunk. De az sem volt jó, amikor Julika elköltözött Vecsésre , Anci és Pali pedig még régebben Gyöngyöspatára. De nagy élmény volt mindnyájunknak, hogy meglátogattuk őket a nyár elején, nemcsak a szép táj, a kedves ház, a műemlék templom, de a közösségben énekkel, imádsággal együtt töltött órák miatt is. A Dorkász tagjai a gyülekezet minden alkalmán részt vesznek, mert második otthonuk a templom és a szép, új imaterem, ahova mindenkit szívesen, szeretettel várnak hétfőnként 3-5-ig.

Bencze Imréné