CSENDESNAP |AZONNAL MEGTÉRÜLŐ BERUHÁZÁS|

Megosztás

Anyagiakról férfiasan

Ha valaki esetleg nem tudná, egyházunkban létezik férfimozgalom. Ami azt jelenti, hogy a szokásos gyülekezeti élet – istentisztelet, bibliaóra, hittan, ifjúsági foglalkozás, stb., - kiegészül olyan hetikétheti alkalommal, ahol kizárólag férfiak jönnek össze. Kérdezhetné valaki, hogy mi értelme ennek az úgymond kirekesztősdinek. Messze nem erről van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy nőnek lenni első sorban állapot, férfinak lenni viszont sokkal inkább felelősség. Ezt a felelősséget viszont tanulni lehet és kell is. Ezt a célt is szolgálja egyházunk férfimozgalma, amely a gyülekezeti alkalmakon túl országos és kerületi rendez-vényeket is szervez csendesnap formájában.

Legutóbb november 15-én épp Pesterzsébeten volt ilyen együttlét Anyagiakról férfiasan címmel. Azaz a Józsué férfikör volt a Pesti Egyházmegyében meghirdetett csendesnapi résztvevők vendég-látója. A kör néhány lelkes és szorgalmas tagja már kora reggel a gyülekezeti terem átrendezésével, kávé-, tea- és szendvicskészítéssel készült a vendégek fogadására. Egy kicsi késéssel 9 órakor Deák László egyház-kerületi missziós előadó áhítatával kezdődött a nap, melyet Széll Bulcsú nyugdíjas lelkész előadása követett Hit és anyagiak az Ó- és Újszövetségben címmel. A következő előadó Drüszler Ferenc volt, akitől megtudtuk, hogy az ókori zsidóságnál nem csak egyféle tized volt, és hogy bizony napjainkban nem jeleskedünk tizeddel támogatni egyházunkat.  Koháry Ferenc mint a férfimozgalom országos előadója beszámolt az  örvende-tesen szaporodó, egyre több gyülekezetben megjelenő férfikörökről. E sorok írója „Pénz és erkölcs avagy piszkos anyagiak? A biblikus gazdálkodás alapjai” c. előadása rámutatott arra, hogy messze nem elegendő pl. a környezetvédelemmel foglalkoznunk vagy a szegényeket, a gazdasági verseny veszteseit segítenünk, támogatnunk, hanem a bajok gyökerét, az emberi gonoszság és aljasság egyik legszörnyűbb következményekkel járó játékterét kellene megszüntetnünk. Ezután átsétáltunk a Csilibe ebédelni, ahol nem pusztán az ételért és italért tudtunk hálát adni, hanem a minőségért és a mennyiségért is. Aki nem lakott jól, csak magára vethetett.

Ebéd után Dr. Südy György Érettebben c. bizonyságtételét hallgattuk meg, amely számomra azért volt több mint érdekes, mert nem tartalmazott semmiféle, akár – már bocsánat –, zengzetes frázisnak is mondható kifejezéseket. Mégis világossá vált belőle a Rom 8, 18 jelentése: „akik Istent szere-tik, minden javukra van”: ateistaként eltemetik egyik gyermeküket, de megkeményedés helyett ha lassan is, de Istenhez, sőt Jézushoz fordulnak, hogy aztán 70 év felett megköszönjék, hogy unokáik már hitben nevelkednek.

Labossa Péter érdi lelkész befejező áhítata után azzal vettünk búcsút egymástól, hogy Istenre és egymásra figyelve jó volt együtt lennünk.

Laborczy Pál