PASSIÓ-ÉNEKEK 5.

Megosztás
A halálnak nincs hatalma, Hogy magánál fogva tartsa.

 " ...  A halálnak nincs hatalma,
      Hogy magánál fogva tartsa
...  "

NEGYVENÖTÖDIK ÉNEK
Jézus haláláról

1. Eljött Jézus végórája,
    Elhangzott az imádsága.
    Véres fejét lehajtotta
    A halálos mély álomra.
    Csúf keresztfán halt meg értünk
    Mi egyetlen békességünk.

2. Levelében írja szent Pál:
    Bűnünk zsoldja a zord halál,
    Tövisei azt megsebzik,
    Ki az Úr ellen vétkezik.
    Kárhozat vár mindörökre
    A könnyelmű bűnösökre.

3. Emberek közt egyetlenül
    Jézus maradt bűntelenül.
    Szentlélektől fogantatva
    Ártatlan szűz volt az anyja.
    Jézus: Isten tiszta képe
    Szent volt egész életébe'.

4. Istennek e drága Szentje,
     Ki a törvényt úgy tisztelte,
     Miért halt kereszten, s ottan
    Olyan árván, elhagyottan?
    Bűnhődés miért is érte
    Azt, akinek nem volt vétke?

5. Ezekre a kérdésekre
    Választ ad Isten Szentlelke:
    Azért, mert mi bűnben éltünk,
    Ő szenvedett meg miértünk.
    Őt terhelte tartozásunk,
    Így lett Ő a mi váltságunk.

6. Lelkem! Ebből megértheted
    Isten Fia tehelyetted
    Viselte el a bűn átkát,
    Te okoztad a halálát.
    Halála megváltott téged,
    Ez egyetlen reménységed.

7. Mert nagy teher ült felettem,
    Hogy Istenhez hűtlen lettem.
    Élő lelkiismeretem
    Békém összezúzta nekem,
    Így várt rám a rabság zára,
    S juték halál pórázára.

8. Most így látom életemet:
    A törvény üldöz engemet,
    Átadott halál kezébe,
    És elvitt Bírám elébe.
    Ítéletét Ő meghozta,
    Kárhozatomat kimondta.

9. Törvény s halál, mint a végzet,
     Krisztus ellen is föllépett.
     Kiüldözte Golgotára,
     Fölvitte a keresztfára,
     Drága vérét kiontotta,
     Életétől megfosztotta.

10. Ámde Jézus ártatlanul
      Adta magát áldozatul.
      A törvénynek határt szabott,
      S megmentett engem, a rabot.
      Így a halál börtönéből
      Kijöhettem kegyelméből.

11. Véres küzdelmei között
      A halálon Jézus győzött.
      Most már bátran kérdezheted:
      Halál! Hol van a tövised?
      Örök élet kapujánál
      Csöndes szolga lett a halál.

12. Nem rettegek többé tőle.
      Testemet a temetőbe
      Kísérheti. De a lelkem
      Szabadságot nyert a mennyben.
      A halálnak nincs hatalma,
      Hogy magánál fogva tartsa.

13. Hálálodban, én Jézusom,
      Életem van és vigaszom.
      Ha a bűnnel harcra kelek,
      Győzedelmet remélkhetek.
      Küzdelmemben Te segítesz,
      Majd békében részesítesz.

14. Befejezted nagy művedet,
      Lehanyatlott véres fejed.
      Amíg halálodat nézem,
      Van egy csöndes könyörgésem:
      Ha eljő az én halálom,
      Így lássalak, én Megváltóm!

15. Irgalommal tekints most rám,
      Kegyelmeddel fordulj hozzám,
      Adj e földön csöndességet,
      Szép keresztyén békességet,
      Testem nyugodjék a sírban,
      Lelkem Atyám karjaiban!

Hallgrímur Pétursson: Passió Énekek
Fordította: Ordass Lajos
Kiadta: Hallgrímur gyülekezet, Reykjavik, 1974
Kép forrása: Internet

 

 

Váróczi Aranka